Eddig ismeretlen halfajt azonosítottak a Sebes-Körös vízrendszerében magyar és cseh kutatók. Az apró termetű márnafaj a Barbus biharicus, azaz bihari márna nevet kapta. Az új márnafajt eredményező kutatáshoz helyszíni és laboratóriumi vizsgálatokra is szükség volt, így végül nyolc magyar és egy cseh szakember érdemi közreműködését igényelte.
A több éven át tartó munka szervezője és az eredményeket publikáló cikk első szerzője Antal László, a Debreceni Egyetem Hidrobiológia Tanszékének adjunktusa, aki egyben a Magyar Haltani Társaság titkára. László Brigitta és Petr Kotlík mellett ő az új halfaj leírója.
Antal László fotója
A szakértők korábban is tudták, hogy a horgászhalként kedvelt márna mellett a Körös vízrendszerében is él egy apró termetű másik márnafaj, de bő másfél évszázadon át úgy vélték, hogy az nem más, mint a Petényi Salamon János által felfedezett és Heckel által 1852-ben leírt Petényi-márna (Barbus petenyi).
Ez utóbbival is akadt gondja bőven a szakembereknek, akik előbb egy itáliai, majd egy balkáni fajba sorolták be alfajként, mígnem Petr Kotlík és munkatársai 2002-ben genetikai alapon bebizonyították, hogy mégis önálló faj. Ugyanakkor az is tisztázódott, hogy az elterjedési területe szűkebb, mint korábban gondolták. A Kárpát-medence északi részén ugyanis egy másik faj, a kárpáti márna (Barbus carpathicus) honos, míg a délebbi területeken egy harmadik faj él, a balkáni márna (Barbus balcanicus).
A 2000-es évek elején ugyanakkor egy átfogó kutatás bebizonyította, hogy a Petényi-márna mellett két további márnafaj is létezik: a Kárpát-medence északi részén a kárpáti márna (Barbus carpathicus), míg a délebbi területeken a balkáni márna (Barbus balcanicus) honos.
Ez utóbbi fajok azonosítása után vetődött fel először a Körösben élő kistestű márnák tudományos vizsgálatának szükségessége.
Antal László
Ezt követően éveken át tartó kutatómunka kezdődött helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok sokaságával. Ennek során az arasznyi méretű hal mintegy két tucat példányát fogták ki a Sebes-Körös romániai és magyar szakaszairól. A magyarországi állományok gondos genetikai vizsgálata pedig igazolta, hogy a tudomány számára eddig ismeretlen, új, őshonos halfajról van szó.
A tudományos szenzációról szóló első híradás a napokban a nagy tekintélyű Molecular Phylogenetics and Evolution folyóiratban látott napvilágot. A cikk szerzője, Antal László a Debrecen Televíziónak elmondta, „ezzel nem csak ismereteink gyarapodtak, hanem faunánk is egy újabb endemikus, azaz bennszülött fajjal.”
A debreceni kutató azt reméli, hogy a többi kis márnafajhoz hasonlóan a bihari márna is megkapja a fokozottan védett státuszt.
A halról elmondta, hogy külső jegyeknek nagyon hasonló a balkáni márnához és a kárpáti márnához, de rövidebb az orra és az anális úszója, de azt, hogy biztosan új fajról van-e szó, a genetikai vizsgálatokkal igazolták.
Kérdésünkre, hogy a bihari márna mindig is itt volt, vagy az utóbbi évtizedekben, évszázadokban alakulhatott ki, Antal László úgy felelt: „évmilliókkal ezelőtt a Kárpát-medencében ez a három faj egy faj lehetett, de ahogy 23 millió évvel ezelőtt, a miocén korban a Kárpátok és az Erdélyi-szigethegység felgyűrődött, olyan áthatolhatatlan barriert, rétegeket okozott, hogy a vízrendszerek külön ágra helyezkedtek. Az azokban élő kismárnák populációi elszigetelődtek, ami oda vezethetett, hogy az évmilliók alatt új faj keletkezhetett. Azaz ez a faj nagyon régóta itt van, de azt hittük, hogy ez a Petényi-márna.”
Antal László közölte, hogy a ma hatályos jogszabályban nem szerepel a bihari márna önálló fajként. A kutatók felterjesztik a Földművelésügyi Minisztériumnál, hogy a következő jogszabály-változásnál már írják bele a védett halfajokról szóló törvénybe, s állapítsák meg a százezer forintos természetvédelmi értékét.