Eddig ismeretlen halfajt azonosítottak a Sebes-Körös vízrendszerében magyar és cseh kutatók. Az apró termetű márnafaj a Barbus biharicus, azaz bihari márna nevet kapta. Az új márnafajt eredményező kutatáshoz helyszíni és laboratóriumi vizsgálatokra is szükség volt, így végül nyolc magyar és egy cseh szakember érdemi közreműködését igényelte.
A több éven át tartó munka szervezője és az eredményeket publikáló cikk első szerzője Antal László, a Debreceni Egyetem Hidrobiológia Tanszékének adjunktusa, aki egyben a Magyar Haltani Társaság titkára. László Brigitta és Petr Kotlík mellett ő az új halfaj leírója.
![Antal László fotója](http://www.dehir.hu/wp-content/uploads/halfaj2.jpg)
Antal László fotója
A szakértők korábban is tudták, hogy a horgászhalként kedvelt márna mellett a Körös vízrendszerében is él egy apró termetű másik márnafaj, de bő másfél évszázadon át úgy vélték, hogy az nem más, mint a Petényi Salamon János által felfedezett és Heckel által 1852-ben leírt Petényi-márna (Barbus petenyi).
Ez utóbbival is akadt gondja bőven a szakembereknek, akik előbb egy itáliai, majd egy balkáni fajba sorolták be alfajként, mígnem Petr Kotlík és munkatársai 2002-ben genetikai alapon bebizonyították, hogy mégis önálló faj. Ugyanakkor az is tisztázódott, hogy az elterjedési területe szűkebb, mint korábban gondolták. A Kárpát-medence északi részén ugyanis egy másik faj, a kárpáti márna (Barbus carpathicus) honos, míg a délebbi területeken egy harmadik faj él, a balkáni márna (Barbus balcanicus).
A 2000-es évek elején ugyanakkor egy átfogó kutatás bebizonyította, hogy a Petényi-márna mellett két további márnafaj is létezik: a Kárpát-medence északi részén a kárpáti márna (Barbus carpathicus), míg a délebbi területeken a balkáni márna (Barbus balcanicus) honos.
Ez utóbbi fajok azonosítása után vetődött fel először a Körösben élő kistestű márnák tudományos vizsgálatának szükségessége.
![Antal László](http://www.dehir.hu/wp-content/uploads/halfaj4.jpg)
Antal László
Ezt követően éveken át tartó kutatómunka kezdődött helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok sokaságával. Ennek során az arasznyi méretű hal mintegy két tucat példányát fogták ki a Sebes-Körös romániai és magyar szakaszairól. A magyarországi állományok gondos genetikai vizsgálata pedig igazolta, hogy a tudomány számára eddig ismeretlen, új, őshonos halfajról van szó.
A tudományos szenzációról szóló első híradás a napokban a nagy tekintélyű Molecular Phylogenetics and Evolution folyóiratban látott napvilágot. A cikk szerzője, Antal László a Debrecen Televíziónak elmondta, „ezzel nem csak ismereteink gyarapodtak, hanem faunánk is egy újabb endemikus, azaz bennszülött fajjal.”
A debreceni kutató azt reméli, hogy a többi kis márnafajhoz hasonlóan a bihari márna is megkapja a fokozottan védett státuszt.
A halról elmondta, hogy külső jegyeknek nagyon hasonló a balkáni márnához és a kárpáti márnához, de rövidebb az orra és az anális úszója, de azt, hogy biztosan új fajról van-e szó, a genetikai vizsgálatokkal igazolták.
Kérdésünkre, hogy a bihari márna mindig is itt volt, vagy az utóbbi évtizedekben, évszázadokban alakulhatott ki, Antal László úgy felelt: „évmilliókkal ezelőtt a Kárpát-medencében ez a három faj egy faj lehetett, de ahogy 23 millió évvel ezelőtt, a miocén korban a Kárpátok és az Erdélyi-szigethegység felgyűrődött, olyan áthatolhatatlan barriert, rétegeket okozott, hogy a vízrendszerek külön ágra helyezkedtek. Az azokban élő kismárnák populációi elszigetelődtek, ami oda vezethetett, hogy az évmilliók alatt új faj keletkezhetett. Azaz ez a faj nagyon régóta itt van, de azt hittük, hogy ez a Petényi-márna.”
Antal László közölte, hogy a ma hatályos jogszabályban nem szerepel a bihari márna önálló fajként. A kutatók felterjesztik a Földművelésügyi Minisztériumnál, hogy a következő jogszabály-változásnál már írják bele a védett halfajokról szóló törvénybe, s állapítsák meg a százezer forintos természetvédelmi értékét.