Emlékszik még valaki arra, milyen dalokat hallgattak az emberek Magyarországon 1980-ban, 35 évvel ezelőtt? Segítek. Például P. Mobilt, Hobót, Eddát, Beatricét, de Neotont és Ihász Gábort is. És persze Hungáriát. Az 1967-ben alapított zenekar, Fenyő Miklós csapata jó sok zenei és személyi átalakuláson ment át, míg eljutott oda, hogy visszakanyarodjon a gyökerekhez, és a rock and roll zászlói alá csődítse Magyarországot. Rock and Roll Party című nagylemezükből a megjelenés első hónapjában 40 ezer példány kelt el – ebből később platina, azaz 250 ezer példányos korong lett. Ahogy a ’81-es táncdalfesztiválos slágerük, a Limbóhintó kislemeze is. 1982-ben a Népstadionban 150 ezer ember előtt játszottak, ám a következő évben a zenekar feloszlott – bár időnként újra és újra visszatért…
Made in Hungária (fotók: Csokonai Színház/Máthé András)
Kétségtelen, hogy a zenekar agya, szíve, motorja, Fenyő Miklós a hazai szórakoztatóipar megkerülhetetlen tényezője évtizedek óta. S mivel jól tudjuk (ugyan egy másik hazai ikontól, Schuster Lóritól), hogy a rock (and roll) örök és elpusztíthatatlan, ne legyen kétségünk: a Hungária is az. 1980-ban még gondolhattuk azt, hogy a hazai könnyűzene panteonjában olyan csapatoknak van csak helye, mint az Illésnek, az Omegának,netán a Ricének vagy a Mobilnak – de ma már látható: aki hajdan a topon volt, meglehet, ma már sehol nincsen, a magyar jampik meg igen. Ki ne ismerné az olyan slágereket, mint a Csókkirály, a Multimilliomos dzsesszdobos, a Csók a családnak, az Amerikai Hangja, az Angyalföldi pálmafák, a Légy ma éjjel a társam vagy éppen a Made in Hungária? Ez utóbbi címmel született Fenyő Miklós és Tasnádi István közös zenés darabja, melyet a Csokonaiban Mészáros Tibor vitt színre.
Ahogy sejteni lehetett: ez a darab (és ez a slágerparádé) magával fogja ragadni a nézőket 8 és 88 év között. A történet nem túl összetett, de a nosztalgia őrületesen nagy úr, ezért nem nehéz szeretni ezt a sztorit, melynek hőse Miki (Pásztor Ádám mv.), az angyalföldi srác, aki családjával 1956-ban Amerikába disszidált, ám pár év múlva hazajöttek. Itthon Mikinek újra vissza kell hódítania a régi barátnőjét, Verát (Szegvári Júliát) és a régi haverjait. Nem mellékesen van egy kerületi fesztivál is, amit nem ártana megnyerni, még akkor is, ha olyan zenekarok játszanak ott, mint az igazgató úr fia, Sampon (Pál Hunor) társulata…
Közben meg kell mérkőznie Rönével (Kiss Gergely Máté), a vagánnyal, aki a helyére lépett a bandában, és a minden lében kanál Bigali elvtárssal (Dánielfy Zsolt), aki elszántan óvja a szocialista erkölcsöt és ízlést. Van itt minden: vita a családdal, balhé a haverokkal, tüsténkedő rendőr (Böjte Sándor), eleinte nagyon fiús, aztán mégis csak női ruhát öltő önkéntes zenekari technikus, Kis Nyírő (Sárközi-Nagy Ilona), két keletnémet diáklány (Szakács Hajnalka, Gyurkovics Zsófia) akik gyorsan megszabadulnak a gátlásaiktól és ruháiktól is a rock and roll jegyében, és persze szerelem, szerenád, meg nagyon sok zene. Még a rock and roll szelleme is megjelenik Jerry Lee Lewis (Szalma Tamás) személyében, aki mindent megtesz, hogy Miki sikeres legyen. Igazi mese ez, melynek a vége csakis jó lehet: jó is lesz, némi égi, rock and roll beavatkozásnak köszönhetően, ugyanis bármennyire el van döntve, hogy Samponéknak kell nyerni, mégis Mikiék lesznek a befutók, mert Jerry Lee Lewis közbelép – Bigali elvtárs őszinte sajnálatára.
A Made in Hungária slágerei mindenhol és bármikor tarolhatnak: itt és most Debrecenben is. Még akkor is, ha néha azt érezzük, a díszlet ötletes, bár olykor elég szegényes. (Fogjuk rá, hogy ez az ötvenes éveknek és nem a jelennek köszönhető.) Még akkor is, ha néha azt érezzük, hiányzik egy (két) tucat diák a szomszédos Ady-gimiből, akik igazi tömegként tombolhatnának a színen, amikor szól a zene. Persze, van tánc, vannak táncolók, néha majd felrobban a színpad, néha viszont érthetetlenül kevesen lézengenek rajta, mintha nem is egy musicalt néznénk, hanem egy Szabó Magda történelmi drámát, ahol két-három kosztümös személyiség bolyong a világot jelentő deszkákon és szavalja veretes mondatait. És az sem igaz, hogy mindegy, milyen egy tömeg: kisdobosok, úttörők, tinédzserek szerepében lehetőleg tényleg tizenévesek parádézzanak, különben nem tudjuk komolyan venni még a viccet sem. Pont ezért nagy kár az is, hogy a cukrásznak tanuló dobos, Rudi (Papp István) a dobverőit a levegőben táncoltatja, ahelyett, hogy rendesen ütné a négynegyedet… Miközben amúgy kifejezetten jól hozza a figuráját. Ahogy Bigali elvtársként ujjai köré csavarja a közönséget Dánielfy Zsolt is: laza, természetes, szórakoztató a pártfunkcionárius atyaisten szerepében. Szalma Tamás pedig, aki bizony rég elmúlt már húszéves, könnyed eleganciájával simán elhiteti velünk, hogy ő maga a rock and roll, amikor megjelenik Miki képzeletében és helyére teszi a dolgokat.
Jó döntés volt karácsony előtt előállni ezzel a darabbal és igazi Fenyő-ünnepet csinálni a Csokonai Színházban. Reméljük, a lendület ki fog tartani jövőre is, lesz rá igény, és sokat fogják játszani a Made in Hungáriát, ami még tovább csiszolódhat majd. Hiszen tudjuk, a rock and roll örök…
Még többet az előadásról itt olvashatnak, és itt, a színház honlapján találják meg a teljes szereposztást is!