A téli szünetben még több cukiság ömlik a nézőkre a moziban

Egy Pixar-rajzfilm esetében mindig az az elsődleges és legfontosabb kérdés, hogy a mozi mennyire képes megragadni a felnőttek képzeletét. A stúdió mindig is kiemelkedett munkáival a nagy többségből, számtalanszor térdre kényszerítve riválisait. Olyasfajta értéket képviselnek, amely manapság már csak nagyon kevés rajzfilmben található meg. S bár a közelmúltban korábbi fényük megkopni látszott, idén nyáron egy újabb klasszikussal, az Agymanókkal tértek vissza trónjukra. A Dínó tesóval szemben tehát óriásiak voltak az elvárások, melyeknek többé-kevésbé meg is felelt ez a film. Nem, a Dínó nem állhat be a stúdió legjobbjai közé, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne kiváló időtöltés.

Dínó tesó

Dínó tesó

A rajzfilm egy érdekes feltevéssel indít: mi lenne, ha a dinoszauruszokat kipusztító meteor soha nem csapódott volna be a Földbe, és az őshüllők lehetőséget kaptak volna arra, hogy továbbhaladjanak a fejlődésben. A rövid bevezető után megismerkedünk egy földművelő dínó-családdal. A legkisebb gyerek, Arlo beilleszkedési problémákkal küszködik: nem olyan bátor és erős, mint testvérei, ezért folyamatosan kívülállónak érzi magát a családban. Ráadásul egy baleset következtében elkeveredik az otthonától, és a hazajutás rémisztő problémájával találja szemben magát. Az idegen és veszélyes úton azonban társául szegődik egy beszélni nem képes embergyerek, Pötty, aki szintén elveszítette családját. Közös erővel belevágnak a nagy kalandba, mely során számtalan veszéllyel találkoznak, és az út végén talán Arlo is megleli bátorságát.

dino4A Pixar most először készített olyan filmet, amely színtisztán gyermekeknek szól. Ez sokaknak rémisztő lehet, azonban a mozi egyáltalán nem jelent olyan veszélyt a felnőttekre, mint például a júniusban bemutatott Minyonok. A film felvállaltan a legkisebb korosztálynak szól, de az említett mesével szemben nem az a célja, hogy hiperaktív, értelmetlen karakterekkel dúsított vicchalmazt zúdítson a nézőre. Ennél a stúdiónál felelősségteljes és megfontolt művészek dolgoznak, akik egy percre sem felejtik el, hogy munkájukkal mit adnak át a legkisebbeknek. A Dínó ugyanazzal az értékrenddel van felvértezve, mint az elődei: igyekszik bátorságról, megbocsájtásról, családról, valamint a világ veszélyeiről tanítani a gyermekeket. Mindezt egy kedves, finom és nem utolsósorban szórakoztató köntösben tálalva. A Dínó az a mozi, amelyre bátran elvihetjük gyermekünket, és nyugodtak lehetünk, hogy a moziban töltött másfél óra tartalmasan fog eltelni.

dino2Azonban ez nem jelenti azt, hogy a felnőttek is hasonlóképpen fognak szórakozni. Míg a Pixar filmjeinek számottevő része a szülők számára is minőségi kikapcsolódást nyújt, addig a Dínó meglehetősen kevésnek érződhet. A környezet gyönyörűen van modellezve, a látvány lélegzetelállító. Ennél realisztikusabb megvalósítást rajzfilmben még soha nem láthattunk. Ebben a környezetben érdekesen helyezkednek el a szándékosan elnagyolt főszereplők, akiket nyilvánvalóan a célközönség miatt lettek „cukibbak”. De ezzel nincs olyan nagy baj, a film tökéletesen működik így is. Néhány poén kifejezetten betalál, különösen a három T-Rex-szel való találkozás során. Ez a fájdalmasan rövid, régi korok westernjeit megidéző jelenetsor adja a film legjobb pillanatait, s itt található a film talán legszebb, legösszetettebb tanítása is. A sokat tapasztalt T-Rex falkavezér, Butch, egy szomorú visszaemlékezés során azt tanítja Arlónak és saját gyermekeinek a bátorságról, hogy „ha nem félsz, akkor nem is élsz”. Ezek a szavak egy rémisztő őshüllő szájából különösen hitelesnek hangzanak. A tanítás új erőt ad Arlónak, hogy folytassa veszélyes kalandját, de egyúttal pár mondatban megfesti előttünk Butch eddigi életútját is. Itt újra megcsillan a stúdió zsenialitása, még ha csak rövid időre is.

 

Ezek az apró gyöngyszemek azonban soha nem állnak össze kerek egésszé, és a viszony közöttük korántsem mondható harmonikusnak. Ennek az is lehet az oka, hogy a film rengeteg nehézségen ment keresztül a készítése során, sokáig úgy tűnt, hogy talán el sem készül. De úgy gondolom, hogy ebbe nem érdemes belemenni, ugyanis a film működik azon a szinten, amelyen elsősorban működnie kell. Lehet, hogy a szülők ezúttal nem fognak elveszni a vásznon látottakban, és nem született újabb mestermű. A varázslat azonban működik, és a gyerekek ezúttal is egy régimódi, tartalmas és átgondolt mesevilágba léphetnek be, ahol jó helyen vannak, és jó eséllyel még tanulnak is valamit. S ha egy rajzfilm ilyen tulajdonságokkal van felvértezve, azt nem nevezhetjük kudarcnak, még ha nem is tökéletes.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: december 25. és január 6. között 15.15 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1.
el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.