Egy Pixar-rajzfilm esetében mindig az az elsődleges és legfontosabb kérdés, hogy a mozi mennyire képes megragadni a felnőttek képzeletét. A stúdió mindig is kiemelkedett munkáival a nagy többségből, számtalanszor térdre kényszerítve riválisait. Olyasfajta értéket képviselnek, amely manapság már csak nagyon kevés rajzfilmben található meg. S bár a közelmúltban korábbi fényük megkopni látszott, idén nyáron egy újabb klasszikussal, az Agymanókkal tértek vissza trónjukra. A Dínó tesóval szemben tehát óriásiak voltak az elvárások, melyeknek többé-kevésbé meg is felelt ez a film. Nem, a Dínó nem állhat be a stúdió legjobbjai közé, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne kiváló időtöltés.

Dínó tesó

A rajzfilm egy érdekes feltevéssel indít: mi lenne, ha a dinoszauruszokat kipusztító meteor soha nem csapódott volna be a Földbe, és az őshüllők lehetőséget kaptak volna arra, hogy továbbhaladjanak a fejlődésben. A rövid bevezető után megismerkedünk egy földművelő dínó-családdal. A legkisebb gyerek, Arlo beilleszkedési problémákkal küszködik: nem olyan bátor és erős, mint testvérei, ezért folyamatosan kívülállónak érzi magát a családban. Ráadásul egy baleset következtében elkeveredik az otthonától, és a hazajutás rémisztő problémájával találja szemben magát. Az idegen és veszélyes úton azonban társául szegődik egy beszélni nem képes embergyerek, Pötty, aki szintén elveszítette családját. Közös erővel belevágnak a nagy kalandba, mely során számtalan veszéllyel találkoznak, és az út végén talán Arlo is megleli bátorságát.

A Pixar most először készített olyan filmet, amely színtisztán gyermekeknek szól. Ez sokaknak rémisztő lehet, azonban a mozi egyáltalán nem jelent olyan veszélyt a felnőttekre, mint például a júniusban bemutatott Minyonok. A film felvállaltan a legkisebb korosztálynak szól, de az említett mesével szemben nem az a célja, hogy hiperaktív, értelmetlen karakterekkel dúsított vicchalmazt zúdítson a nézőre. Ennél a stúdiónál felelősségteljes és megfontolt művészek dolgoznak, akik egy percre sem felejtik el, hogy munkájukkal mit adnak át a legkisebbeknek. A Dínó ugyanazzal az értékrenddel van felvértezve, mint az elődei: igyekszik bátorságról, megbocsájtásról, családról, valamint a világ veszélyeiről tanítani a gyermekeket. Mindezt egy kedves, finom és nem utolsósorban szórakoztató köntösben tálalva. A Dínó az a mozi, amelyre bátran elvihetjük gyermekünket, és nyugodtak lehetünk, hogy a moziban töltött másfél óra tartalmasan fog eltelni.

Azonban ez nem jelenti azt, hogy a felnőttek is hasonlóképpen fognak szórakozni. Míg a Pixar filmjeinek számottevő része a szülők számára is minőségi kikapcsolódást nyújt, addig a Dínó meglehetősen kevésnek érződhet. A környezet gyönyörűen van modellezve, a látvány lélegzetelállító. Ennél realisztikusabb megvalósítást rajzfilmben még soha nem láthattunk. Ebben a környezetben érdekesen helyezkednek el a szándékosan elnagyolt főszereplők, akiket nyilvánvalóan a célközönség miatt lettek „cukibbak”. De ezzel nincs olyan nagy baj, a film tökéletesen működik így is. Néhány poén kifejezetten betalál, különösen a három T-Rex-szel való találkozás során. Ez a fájdalmasan rövid, régi korok westernjeit megidéző jelenetsor adja a film legjobb pillanatait, s itt található a film talán legszebb, legösszetettebb tanítása is. A sokat tapasztalt T-Rex falkavezér, Butch, egy szomorú visszaemlékezés során azt tanítja Arlónak és saját gyermekeinek a bátorságról, hogy „ha nem félsz, akkor nem is élsz”. Ezek a szavak egy rémisztő őshüllő szájából különösen hitelesnek hangzanak. A tanítás új erőt ad Arlónak, hogy folytassa veszélyes kalandját, de egyúttal pár mondatban megfesti előttünk Butch eddigi életútját is. Itt újra megcsillan a stúdió zsenialitása, még ha csak rövid időre is.

Ezek az apró gyöngyszemek azonban soha nem állnak össze kerek egésszé, és a viszony közöttük korántsem mondható harmonikusnak. Ennek az is lehet az oka, hogy a film rengeteg nehézségen ment keresztül a készítése során, sokáig úgy tűnt, hogy talán el sem készül. De úgy gondolom, hogy ebbe nem érdemes belemenni, ugyanis a film működik azon a szinten, amelyen elsősorban működnie kell. Lehet, hogy a szülők ezúttal nem fognak elveszni a vásznon látottakban, és nem született újabb mestermű. A varázslat azonban működik, és a gyerekek ezúttal is egy régimódi, tartalmas és átgondolt mesevilágba léphetnek be, ahol jó helyen vannak, és jó eséllyel még tanulnak is valamit. S ha egy rajzfilm ilyen tulajdonságokkal van felvértezve, azt nem nevezhetjük kudarcnak, még ha nem is tökéletes.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: december 25. és január 6. között 15.15 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1.
el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.