A profi zenészek világát mindig is egyfajta misztikum veszi körül – tanórák helyett késő estig tartó próbák, végtelenségig ismételt gyakorlatok, olykor a megszállottság jut eszünkbe róluk. A misztikum azonban nagyon is hétköznapi alapokra épül: igyekezetre, alázatra és tehetségre. Budai Krisztián ütőhangszeresnek mindhárom megvan, s a 2015-ös éve kimagasló eredményekkel zárul.
Budai Krisztián akcióban
Dehir.hu: Mi a különbség dobosok és ütősök között? Miben más ez a két ritmushangszeres zenész?
Budai Krisztián: A legnagyobb különbség az, hogy a dobos szinte mindig verővel játszik. Az ütős ritkán, legtöbbször inkább a kezeivel, ujjaival, tenyerével, a kéz különböző felületeivel. Ez a legfontosabb. A másik, hogy mindkét típus folyamathangszeres, de az ütős inkább színez, játékában szünetek, kiállások vannak, inkább díszítőelemként szolgál. Legtöbbször etnikus stílusból kölcsönöz, gyakran merít különböző népek motívumaiból, s azt építi esetleg pop-rock-ba, vagy az éppen aktuális zenei környezetbe. Legalábbis ez az én meglátásom.
Dehir.hu: A zenéhez tehetség és kitartás is kell, de a szerencse sem árt – hiszen az, hogy egy dán kiadó felfigyel egy debreceni ütősre, nem mindennapi eset. Hogyan is történt ez a találkozás?
Budai Krisztián: Valóban nem mindennapi eset, és nem is adta magát könnyen a dolog; utánajárás kellett hozzá. A művet születése után elég jónak éreztem ahhoz, hogy elkezdjek vele kilincselni, megmutatni különböző embereknek, kíváncsian a véleményükre. Többek között volt tanáromnak is megmutattam, tőle is, és másoktól is pozitív visszajelzéseket kaptam, ezért is mertem nagyobbal próbálkozni. Az Edition Svitzer kiadót már hírből ismertem, egy barátom műve náluk jelent meg. Érdeklődni kezdtem, ez a folyamat hogyan is zajlott – megszereztem az e-mail címüket, és elküldtem nekik a művet, ők pedig elég hamar jelezték is, hogy szeretnék kiadni azt. Így kezdődött az együttműködés. Grafikailag még sok elvárásnak meg kellett felelni, mielőtt a darabom megjelenhetett volna. Összegezve tehát kellett hozzá némi kapcsolat, szerencse, de főleg rengeteg kitartás és utánajárás.
Dehir.hu: Milyen esélye van egy debreceni muzsikusnak arra, hogy bekerüljön a nemzetközi zene vérkeringésébe?
Budai Krisztián: Szerintem erre nagyon sokan keresik a választ, köztük én is. Szerencsénkre Debrecen elég ismert város, számos zeneoktatási intézménnyel mind alap-, közép- és felsőfokon. Valamennyi kapcsolati tőkénk is van, de mindez mégsem elég ahhoz, hogy a nemzetközi vérkeringés részeseivé váljunk. Viszont sokszor egyszerűen csak jó helyen kell lenni jó időben. Nem árt például valami nevesebb zenei kiadó fejével, zenei producerrel, vagy menedzserrel egyszer-egyszer leülni egy kávéra, és meghallgatni a véleményüket ebben a témában. Ez mind kell ahhoz, hogyha valaki eléggé tehetséges és kitartó, egyszer majd érvényesülni tudjon.
Dehir.hu: Mit jelent endorsernek lenni és mivel jár ez? Úgy tudjuk, az lett ugyanis…
Budai Krisztián: Én gyakorlatilag csak december eleje óta vagyok az, csak tanulom és érdeklődök a többiektől a szerepet illetően. Magyarul ez a szó annyit tesz, hogy „támogatottnak lenni”. Ez azt jelenti, hogy a gyártó bizonyos anyagi, vagy hangszeres lehetőségeket ad, és ezekkel élni kell. Ha az ember kap egy ilyen ajánlatot, azt nem szabad kihagyni. Endorserként a zenész jó árban, vagy ne adj’ Isten ingyen kap hangszert. Emellett például játszani kell a gyártó bizonyos eseményein, workshopokat (foglalkozásokat) kell tartani, videókat készíteni, illetve általánosságában remek példát kell mutatni a többi művész előtt – magas színvonalat kell közvetíteni mindenki számára. Kiemelt lehetőségnek tartom, amit nem szabad elbaltázni. De ahogy mondtam – én még csak tanulom, hogyan legyek jó endorser. Mindenesetre nagyon izgalmas, remélem hosszú és gyümölcsöző kapcsolat lesz ez köztem és a Meinl Percussion gyár között, igyekszem megszolgálni a bizalmat.
Dehir.hu: Az, hogy nemrégiben megszületett a kisfia, milyen hatással van a zenei pályájára? Például a zeneszerzésre, ahol olykor a határidők is sürgetőek?
Budai Krisztián: Most éppen egy darabot írok, melynek a határideje vészesen közelít. Gyakran előfordul esténként, hogy írni kellene, és meg is van az ötlet – de nem áll össze a kellően hosszú időegység, mert mondjuk tisztába kell tenni a gyereket… Nagyon megfontoltan kell beosztanom az napjaimat. Viszont igazán inspiráló dolog, mert közben a gyereknek is írok egy darabot, egy altatót, ami afrikai népdalokon alapszik és ütőhangszerekre van hangszerelve. Amikor több időt tudok a fiammal tölteni, szoktam neki dúdolgatni, és figyelem a reakcióit, tetszik-e neki, érdekli-e.
Dehir.hu: Mik a tervei a küszöbön álló 2016-os esztendőre?
Budai Krisztián: Tervek bizony vannak. A most készülő Conga Concertót szeretném elkészülte után itt Debrecenben bemutatni a SONUS ütősegyüttessel, de ennek persze még nincs pontos időpontja. Úgy érzem, ez egy nagy dobás lesz, hiszen ezen a művön kívül összesen kettő Conga Concerto létezik a világon. A bemutató után szeretném a produkciót elvinni más városokba is, meglátjuk mit szólnak majd hozzá az ottaniak. Maga az utazás nem éppen egyszerű, mert rengeteg hangszerre lesz szükség a darabban, és ezek szállítása bizony nem kis költséggel jár. Kinéztem továbbá egy olaszországi szerzői versenyt, szeretném kideríteni, hogy nemzetközi viszonylatokban hol tart az, amit eddig csináltam, vagy amit ezután fogok. Mindeközben zenekart is keresek, egy stílusban hozzám illőt, melyben érzésem szerint hitelesen tudok majd játszani.