Az állat első kövületeit Hugh Falconer skót geológus és Proby Thomas Cautley angol mérnök találta az indiai Siwalik-hegységben az 1830-as években. A fosszíliavadászok 1836-ban számoltak be róla, hogy olyan állat maradványaira bukkantak, amelynek koponyája akkora, mint egy elefánté és úgy vélték, ormánya is volt. A paleontológusok egy elefánt méretű, jávorszarvasszerű teremtményt képzeltek maguk elé, az elmélet aztán széles körben elterjedt.

Elképesztő méretű volt az ősi zsiráf

A hertfordshire-i Királyi Állatorvosi Főiskola munkatársa, Christopher Basu szerint Falconerék “lenyűgöző munkát végeztek” annak idején, ugyanakkor az állat testtömegére vonatkozó adatuk csupán egyszerű becslés volt. A Sivatherium rendszertani nevű ősállat a modern zsiráfok hatalmas rokona volt, több mint egymillió évvel ezelőtt élt Afrikában és Ázsiában. Mai rokonaitól eltérően azonban a Sivatheriumnak rövid nyaka és ugyancsak rövid, tömzsi lábai voltak. A prehisztorikus emlős csontjainak felfedezésekor úgy vélték, hogy az elefántokat és a zsiráfokat összekötő láncszemre bukkantak. “Soha azelőtt nem találkoztak még ekkora mérettel és ilyen felépítéssel” – idézte Basut, a tanulmány társszerzőjét a BBC News. A Sivatherium csontvázának háromdimenziós rekonstrukciójával a kutató 1246 kilogrammra becsülte az állat testtömegét, a hatalmas szarvakat viselő hímeknek valószínűleg még nagyobb is lehetett a súlya.

Méreteit tekintve tehát a Sivatherium elmarad az afrikai elefánttól, ám kétség kívül a zsiráfok családjának hatalmas tagja volt, és könnyen lehet, hogy a világ valaha élt legnagyobb kérődzőjének címe is az övé. Basu szerint egy ilyen hatalmas kérődzőnek komoly erőfeszítésébe telhetett, hogy a teste működéséhez szükséges energiára szert tegyen.