Február első vasárnapján a természet csodájának lehettek tanúi, akik a korábbi szomorú események ellenére is kilátogattak a Vekerihez. Immár ugyanis nem a katasztrófaturisták fotózzák az agonizáló helyet, hanem az újjászületés boldog támogatói: a táj ismét erőre kapott, és nyoma sincs már az őszi holdbéli tájnak. Olyannyira, hogy a villáskulcs alakú mederben már nincsen száraz terület – a belső hídnál se, ahol pedig az utóbbi években elég lesújtó volt a környék.
Ismét van víz a tóban!
A 2015-ös nagy pusztulás nyomán épp csak egy csíknyi pocsolya maradt a cserepesre töredezett fenéken, s abban a parányi vízben vergődtek a „végítéletnek” még ellenfeszülő halak. Azokat azonban nemcsak a szárazság tizedelte, hanem sirályok és gázlómadarak is lakmároztak belőlük. Közben a csónakokat és vízibicikliket is elvitték, hiszen már nem volt szükség rájuk, és a növényzet is egyre inkább átvette az uralmat a területen: a külső híd alatt például embermagasságú lett a sűrű vadhajtás.
Helyszíni információink szerint a Vekeri-tó mostani regenerálódását nem csupán a bőséges csapadék segítette, hanem az is, hogy kinyitották a Kati-patak zsilipjét. Ottjártunkkor a büféépület felőli átfolyó is működött, s a csordogálás nagyon régen hallott muzsikájával csábította magához a kíváncsiskodókat. Kirándulók márpedig egyre többen érkeztek a szikrázó vasárnap előrehaladtával (a hangulat kezdett majálisozós lenni), s végül a rendész fel is nyitotta a kinti sorompót, hogy ne a külső parkolóban kelljen állnia a sok autónak.
A Vekeri-tó és az általa éltetett vizes élőhely állapotának további javulásához a meteorológiai előrejelzések is optimizmusra adnak okot. Várhatóan ugyanis igen csapadékos lesz a hónap hátra lévő része, s ennek eredményeként emelkedhet a víz szintje – azáltal pedig a közelgő húsvétra ez a kedvelt, szép rekreációs helyünk is feltámadhat.