A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt – ismerős? Egy 2013-as film címe, melyet egy 2011-es regén alapján készítettek, s ami fergeteges humorával lenyűgözte a nézőket, illetve az olvasókat is. Az alapmű szerzője, Jonas Jonasson a svéd irodalom egyik nagy tehetsége. Svédországban született 1962-ben, és írói debütálásáig újságíróként, kommunikációs tanácsadóként és televíziós producerként dolgozott. Úgy tűnik, kétévente ír egy regényt. Az analfabéta, aki tudott számolni című 2013-as kötete után idén új művét vehetik kézbe a magyar olvasók, az előzőekhez hasonlóan csavaros és meghökkentő címmel: Gyilkos-Anders és barátai (meg akik nem azok).

Túlzás nélkül állíthatjuk, minden bizonnyal az év legvidámabb könyvét tette le az asztalra Jonas Jonasson. Hősei kisemberek, akiket a sors nem kényeztetett: egy recepciós, akinek a nagyapja vagyonos vállalkozó volt, de rossz lóra tett (lovakkal kereskedett, de jöttek a traktorok…) és a család végtelenül elszegényedett, és egy kiugrott lelkésznő, aki nem hisz Istenben. Plusz a címben is szereplő gyilkos, aki nem éppen észkombájn, s aki hosszú börtönévei után pont abban a motelnek álcázott kuplerájban húzza meg magát, ahol a Per Persson nevű fiatalember melózik. A recepciós és a lelkésznő az élet értelmét keresve arra jutnak, hogy pénzre volna szükségük. Kapóra jön a fafejű verőember, a Gyilkos-Andersként elhíresült bűnöző. Első vállalkozásuk keretében pénzt kérnek azért, hogy Gyilkos-Anders kezeket és lábakat törjön el. Nagyon sok megrendelőjük van, dől a lé, amiből még akkor is bőven marad nekik, miután a börtönviselt Anderst kifizették. Csak hát Gyilkos-Anders rájön, hogy másképpen kellene élni. Ez a nem túl okos bűnöző egyre élénkebben érdeklődik a hit és a vallás iránt, és bármennyire is nem tetszik ez a lelkésznőnek, kénytelen útmutatással szolgálni Andersnek, aki elég sajátos módon értelmezi az úrvacsorát és a misebort. Ám minden rosszban van valami jó is: felhagynak a céges szintre emelt a verési-pénzbehajtási szolgáltatásokkal, és új pénzkereseti mód után néznek. S hogy mi lesz ez? Történetesen egy bibliai alapokon nyugvó egyházat alapítanak, melynek azonban szombat délutáni gyülekezeti alkalmai (ezeknek a célja nyilván nem lehet más, mint a hívektől minél több adomány begyűjteni…) borgőzös, veszett italozásba csapnak át. A lé dől a torkokon lefelé, a pénz gyarapodik, és úgy tűnik, még  véletlen is e furcsa trió számlájára hajtja a pénzt. Problémát csak azok okozhatnak, akik korábban fizettek azért, hogy Gyilkos-Anders elintézzen néhány személyt, ám az a bűnöző sajátos megtérése miatt elmaradt… S ha valaki azt hiszi, ezek után nem érheti újabb meglepetés e könyvet lapozgatva, téved, mivel e páratlan páros következő nem mindennapi pénzkereseti tevékenysége a Mikulás újrafazonírozásával függ össze…

Jonas Jonasson végtelenül laza könyvet írt, elementáris humorral. Ám ezek mellett mégis ügyesen villant fel komoly tartalmakat is, hiszen a svéd hétköznapokról, a fogyasztói társadalomról és a vallásról is igen kritikusan – ám módfelett szórakoztatóan – értekezik. Stílusa távolról emlékeztet arra is, ami miatt Woody Allen világát kedveljük. Álljon itt egy rövid, ám jellemző részlet:

„A lelkésznő jelenlétében Istent nem lehet minden további nélkül jóságosnak nevezi. Azt mondta, százszámra tudna példákat hozni a Biblia történeteiből, amelyek alapján az Úr orvosi esetnek minősíthető. A Mikulásról ebből a szempontból nem rendelkezik információval, de ha valakinek az a fő foglalkozása, hogy kéményeken át ki-be mászkál a házakba, nem biztos, hogy mentálisan teljesen egészséges.”

Nem túlzás: ilyen vidám könyv régen járt a kezünkben.