Mint arról már beszámoltunk, a Dehir.hu választásán az olvasók szavazatai alapján Láposi Terka, a Vojtina Bábszínház játszószínházának művészeti vezetője nyerte el az év művészének járó elismerést. A szakember a Debrecen Televízió Esti Közelkép című műsorában elmondta, nagy megtiszteltetés volt számára az, hogy a voksoláson erős mezőnyben, komoly művészek mellett szerepelhetett, önmagát ugyanis soha nem tartotta művésznek. Fontos neki ez az elismerés, mivel ez a közönség, a nézők, a szülők részéről érkezett.
Láposi Terka
Láposi Terka a Kölcsey Főiskolán végezte tanulmányait a nyolcvanas években, Arany Erzsébet és Makoldi Sándor voltak a mesterei. A főiskolát követően általános iskolásoknak tartott bábszakkört, így kezdődött számára az ismerkedés a szakmával, majd ezután vált hivatássá számára a gyerekekkel való közös munka – emlékezett vissza.
– Megtanultam, hogy semmi nem áll meg önmagában, önmagától a lábán. Sok mindent, sokféle eljárást kipróbáltam a képzőművészetben, de végül maradt a plasztika, ez volt az, ami mint kifejezési forma megtalált, ezáltal pedig sikerült kilépnem a kétdimenziós síkból, és közelebb kerültem a bábok, a bábozás világához – mondta Láposi Terka.
A szakember szerencsésnek érzi magát, hiszen nagyszerű alkotókkal dolgozhatott és dolgozhat együtt most is, azt csinálja, amit igazán szeret. Számára mindig az volt a fontos, hogy a játékkal gondolkodtasson: folyamatosan gazdagította azt a formanyelvet, ami lényegében ma munkájának, művészetének alapját képezi.
A legelejétől fogva az volt a célja, hogy kollégáival a szövegértő olvasásba beépítsenek olyan elemeket, amik megmozgatják a gyerekek elméjét, fantáziáját. 1996-tól komoly szakmai munkába kezdett, színészekkel, szakemberekkel egy olyan módszert dolgoztak ki, mely révén a színjátszás közben tudnak úgy kérdezni a gyerekektől, hogy a szereplők ne essenek ki az előadásból, de ezzel együtt bevonják a játékba, annak aktív részeseivé tegyék a nézőket. Arra is igyekeztek figyelni, hogy a színészek ne váljanak pedagógussá, ne csak tanítsanak.
– A legszabadabb gondolkodás indulhat el a gyerekben, szabadon választhatja meg azt is, hogy akar-e egyáltalán játszani, vagy csak inkább szemlélődik, figyel. Ha viszont együttműködik, akkor kinyílik előtte a világ, megtanulja azt a saját szemszögén keresztül szemlélni – magyarázta a művészeti vezető.
Szerinte akkor hasznos és eredményes a munka, ha sikerül közvetlenséget, elfogadást, szolidaritást, kialakítani a gyerekekben, ha érzékennyé tudja tenni őket a társadalomra, a világra, önmagunkra. Úgy véli, a Vojtina ebben erős tapasztalattal rendelkezik, ami azért jó, mert sokféle nyelven lehet megszólítani a gyerekeket, így igen értékes, érdekes felnőtté válhatnak.
Véleménye szerint az a cél, hogy cselekvésre próbálják bírni őket, elérjék azt, hogy egy idő után részt vegyenek az eseményekben. Az interaktivitást többféle módon próbálják elérni a Vojtina Bábszínházban, idézte fel: egyrészt vannak kézműves foglalkozások, valamint bábos és táncos szakkörökben is tudnak a gyerekekkel dolgozni.
Láposi Terka kiemelte, egy különleges belső látást adhat a gyereknek mindez, elindíthatja a gondolkodását a világ felfedezése felé, és bár ehhez sok eszközt ad ugyan a Vojtina, de a saját kifejezésformájukat önmaguknak kell megtalálniuk a gyerekeknek – szerinte ehhez a színház a legmegfelelőbb táptalaj.
– A világ megismerése tartja az embert a jelenben, ha nem tanul, akkor nagyon könnyen lemaradhat valamiről. Én is igyekszem minél többet fejlődni, előre tekinteni, ugyanakkor a kortárs létből sem szeretnék kiszakadni, az adott időben a legtöbbet akarom kihozni a lehetőségekből. A gyakorlati munka mellett a szakírói területet is ki szeretném próbálni, papírra akarom vetni a megszerzett tapasztalataimat, s jobban kiterjeszteném a színházpedagógiában a nevelési programokat – mondta Láposi Terka.
A teljes beszélgetést itt nézhetik meg: