A város, éhol élünk, temérdek titkot rejt, amiken szó szerint átlépünk a mindennapokban. Seres Géza fotóművész azonban nem hétköznapi szemmel látja a világot. Sok mindent észrevesz: amit meglát, azt alaposan megfigyeli, s akár le is fotózza. Még a járda rajzolatát is…
Seres Géza képének részlete
Dehir.hu: Úgy értesültünk, hogy különleges, nem mindennapi gyűjtőmunkára vállalkozott. Mi is ez pontosan?
Seres Géza: Nemrégiben úgy döntöttem, hogy minden nap teszek egy egészségügyi sétát. Barátom szokását átvéve én is kisétálok Piac utcai lakásomból az Egyetem térig, majd a Pálmát megkerülve hazafelé veszem az irányt. S mivel ugyanott járok minden nap, egyre jobban megismerem a környezetet, amit látok. És amiért nem sietek, van időm nézelődni, körülnézni. Így vettem észre a körülöttem lévő, megbúvó érdekességeket. A járda, amin jártam, és a falak, amik mellett elmentem, helyenként roppant különös rajzolatúak voltak. Úgy döntöttem, hogy sétáim alkalmával megfigyelem és lefényképezem őket.
Dehir.hu: Nap mint nap látunk hasonló jelenségeket az aszfalton, mégsem vesszük észre őket. Mi olyan különleges bennük, amitől fotótémává válhatnak?
Seres Géza: Ezek a minták, repedések, olajfoltok olyanok, mint a tintapaca-, azaz a Rorschach-teszt: nem kifejezetten figuratívak, ki mit lát bennük. Azzal, hogy ezeket leírjuk, saját magunkról számolunk be igazából. Az a jó, ha nincsenek felismerhető alakzatok, mert azok megkötik a képzelőerőt. Nem is szabad túlságosan látszania, hogy például egy repedésről van szó.
Dehir.hu: Meglepő, hogy a képzelőerőt még egy járdáról készült fotó is képes beindítani. Hogyan teszi ezeket a képeket műalkotássá?
Seres Géza: Számítógéppel egyfajta redukciónak vetem alá őket, hogy elveszítsék felismerhetőségüket, azaz megszűnjenek repedésnek lenni, csak rajzolatukat őrizzék meg. Grafikásítom, majd visszalágyítom őket. Ennek eredményeként a képek az előbbiekre emlékeztető személyiségtesztekké válnak.
Dehir.hu: A személyiségteszten kívül van-e még valamilyen célja ennek a készülő sorozatnak? Végtére is Ön fotóművész, biztosan van valamilyen elvontabb üzenete is.
Seres Géza: Volt tíz éve egy hasonló sorozatom, melyet Jorge Louis Borges novellája, az Isten betűje hatására készítettem el. Borges a mágikus realizmus témájában alkotott, sőt, a téma atyjának is tartják – Gabriel García Márquezt is megelőzte. A fenti novella történetében egy bebörtönzött pap fogságában „Isten betűjét” keresi, azt a titkos jelet, szimbólumot, aminek meglelésével visszafordíthatja a világgal történt rosszat, ezzel kiszabadítva magát. Előbb gondolataiban kereste a mágikus jelet, folyók kanyarulatainak alakját, völgyek rajzolatait idézte fel, majd rájött, hogy a vele szembeni cellában raboskodó leopárd szőrében találja az elrejtett jelet, mondatot. Én arra gondoltam, hátha Borges tévedett, és nem a leopárd szőre hordozza az információt, hanem például a fák kérge. És ha az ember ki tud állítani lefényképezett fakérgeket, akkor hátha jön egy néző, aki ráismer, akiben megszólal az üzenet – ez egy értelmes rajzolat, s megfejti a titkot. S mégis, egy-két kéregfotóm majdnem olyan, mint a leopárd mintája. Most úgy gondolom, talán nem a fák kérge rejti Isten betűjét, hanem a járda – és ha én ezt összegyűjtöm embereknek, lehet, hogy jön valaki, aki megkérdezi: „Hát ti nem látjátok, mi van beleírva?”
Dehir.hu: Mikor láthatja ezeket a munkáit a nagyközönség?
Seres Géza: Tetemes mennyiségű anyag gyűlt már össze egy kiállításhoz. A tervek szerint március 11-én, a Batthyány utcai galériában fogunk kiállítani 18-20 képet, azért csak ennyit, mert ennyi a hely befogadóképessége. Az elkészült alkotások száma ennél sokkal több, most azzal foglalatoskodom, hogy összeválogassam az anyagot.